A szakkörökön és a szakmai gyakorlaton a tanulók két év alatt sokat fejlődtek. A kezdeti nehézségektől a mostani hozzáállásuk sokat változtak. Eleinte nagyon nehéz volt őket rávenni, hogy részt vegyenek a szakkörön.
A számukra megtervezett feladatok egyre jobban kezdték érdekelni őket. Nagy örömöt okoztak a szüleiknek is mikor elkészítettek egy-egy bevásárló táskát, majd később egyre komolyabb táskát is varrtak. Kezdtek rájönni, hogy ezért érdemes az órák után tovább maradni a szakkörön is mivel saját maguknak varrhattak ruhákat. Foglalkoztunk az anyagtakarékossággal, az újrahasznosítással, készítettünk a lakásba díszeket, a tantermünket is időről időre megújítottuk, pl.: karácsonyi díszeket készítettünk, és karácsonyra ajándékokat varrhattak a tanulóim.
A szakkör utolsó feladat a saját részre készített kosztümkabát volt. Nagyon várták, hogy elkészüljenek vele. Az egyre jobb minőségi munkájuk itt már megmutatkozik, hogy érdemes volt az a sok kitartó munka, gyakorlás, amelyet eddig tettünk. Részemről is nagyon nagy türelem és sok-sok segítés, a feladatok többszöri bemutatása, elmagyarázása kellett. Már én is érzem, hogy most már kevesebb segítséggel megoldják a feladatokat. Az otthoni családi problémák is okozzák az órai figyelmetlenségeket, amelyek miatt nem tudnak a feladatokra koncentrálni, ilyenkor nem tudnak haladni a feladatok készítésével.
A szülők megkérdezték, hogy „ezt tényleg a gyermekeik készítették? ”Elmondtam, hogy igen, de még gyakorolni kell a szakmát, hogy önállóan is képesek legyenek elkészíteni a feladatokat. Nagyon hasznos volt a tanulóknak is ez a szakkör, sok feladatot készítettünk, amelyeket a diákok hasznosítani tudnak. Számomra is öröm, hogy idáig eljutottak. Remélem, hogy mindegyik tanulóm sikeres szakmunkásvizsgát tesz.
Kiskunhalas, 2020. november 20.